A Köpködés
Egyik leginkább szembetűnő különbség az európai és ázsiai viselkedéskultúra között a KÖPKÖDÉS, mint jelenség! Nevezhetjük köpetnek, váladéknak, csulának, sleimnek, turhának, attól függetlenül még számunkra " civilizált ember" számára undorító, főleg ha a közvetlen közeledben a nyílt utcán teszik azt, ráadásul éppen melletted.
Laoszban meghívtak egy csodaszép étterembe a barátaim, amikor kiszálltunk az autóból a mellettem utazó hölgy, leküldött mellém az útpadkára egy cifra csulát, de nem csak úgy csöndben, diszkréten, hanem olyan jó férfiasan, úgy jó mélyről felszívva azt, és olyan sebességgel távozott, hogy ha egy legyet eltalál volna, az rögvest szörnyet hal. Ez az élmény meg is alapozta az étvágyam. Lehet ezt még fokozni? Igen, lehet! 
Ettől már csak az a jobb, amikor tuk-tukon ( motoros taxin) utazol és azon parázol, nehogy a sofőr köpjön egyet és a szél véletlenül az arcodba csapja, mert azon a környéken bármi megtörténhet, csak úgy mondom! Bár nem kell messzire menni, hogy "nedves" élményről legyen szó! Biztos mindenkinek van olyan emléke, hogy valakivel beszélgetett és a másik olyan csapadékosan beszélt, hogy azt véletlenül szemedbe küldte? Ó Jajjj! 
Ilyen kedves felvezetés után próbáljuk meg minden erőnket összeszedni és valami pozitív megközelítést ráerőltetni erre a horrorisztikusnak tűnő témára! 
Voilá, sikerült! Tegyük félre az undorunkat, előítéletünket! Nézzük meg az eredetét, ez sok mindenre magyarázatot ad!
A köpködés egyidős az emberiséggel! Gondoljunk csak Jézus csodatévő gyógyításaira (süketnéma, vak), vagy az idős Plinius munkáira. Elmondható, hogy a folklórban széles körben és régóta használják a nyálat/ a köpést szerencsevarázslásra vagy gonosz szellemek távol tartására, rontásra vagy szemmel verés megelőzésére, nem csak Ázsiai sajátosság, tehát, hanem a VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBAN VAN MÚLTJA és néhol jelene is.
A köpködés, mint a kemény munka varázserejű megkönnyítője:
Egyes felfogás szerint "sikamlóssá" teszi a munkát! A szerszámokkal dolgozó férfiak a tenyerükbe köpnek, munkájuk megkezdése előtt, de az atléták, bokszolók, súlyemelők, birkózók is mielőtt ringbe szálnak a tenyerükbe köpnek, abban a reményben, hogy diadalmaskodnak.
A köpet, mint multifunkcionális gyógyír:
Plinius (i. u. 23 v. 24 - 79) ókori enciklopédista jegyezte le, a rómaiak nyállal megnedvesített ujjukat a fülük mögé helyezték a lélek megnyugtatására. A hölgyek böjti köpetét pedig a véraláfutásos szem gyógyítására használták, illetve a boszorkányság elhárításában hatásos anyagnak tartották. Az emberi nyál különleges hatása, ha valaki akaratlanul sérülést okozott valakinek - a megbocsáttatás érdekében - azt volt a szokás, hogy beleköp a kezébe, mert ezzel minden neheztelés eltávozik az inzultust elszenvedő személy lelkéből. Úgy tartotta, hogy a fertőzések megakadályozhatók a nyál segítségével.
A köpet, mint Védelmező:
Theokritosz (305 k - 260 k) görög költő lejegyezte, egy korabeli városi szépség viselkedését. Amikor az elutasítja a durva kérőket, a következő viselkedést prezentálja: „Háromszor a mellére köp, hogy megvédje magát a megigéző varázslatoktól.”
A feljegyzések szerint a messzaliánusok (a 4. és 5. század idején Kis-Ázsiában és Mezopotámiában működő, szekta tagjai) a köpködést vallási gyakorlatként művelték, abban a reményben, hogy eltávolítják a gonosz szellemeket. A régi időkben a boszorkány gonoszságát pedig úgy akadályozták meg, hogy háromszor köptek a háza előtt.
Az ír parasztok - hogy védelmet nyerjenek - az „Isten áldja meg!” szavakkal követve, egyszerűen leköpték a számukra félelmetesnek talált tárgyat.
A Svábföldön élt Dr. Buck azt állította, ha az utazó ráköp az út mentén látott dög tetemére, a továbbiakban nem kell félnie, hogy elkaphat tőle fertőzést, betegséget. Ez Amerikában is elterjedt. Newcastle bányászai a munkáltatóik ellen kötött védelmi szerződésüket hitelesítették, azzal, hogy mindannyian egy kőre köptek.
Fogadalmak erősítése:
Észak-Angliában a fiúk köpéssel erősítették meg fogadalmukat, melynek a „haljak meg, ha nem tartom be ígéretem” volt a jelentése.
Prognosztizáló anyag:
Ohio-ban a jövendöléshez egy forró lapátra köptek, amitől a nyál azonnal habzásba jött, és táncolni kezdett a lapáton. A buborékok elmozdulásának iránya jelezte, hogy merre fog az ember a jövőben lakni, azonban ha a nyál felszáradt, és nem mozdult el semerre sem a lapáton, az azt jelentette, hogy az illető marad ott, ahol eddig is lakott. Egy másik praktika szerint a keresést megkönnyíti, ha a bal tenyerünkre köpünk, majd hirtelen megütjük azt a jobb kezünkkel. Amerre a nyál elszáll, arrafelé leljük meg az elveszett tárgyat.
A csehek óvtak más arcának vagy kezének a leköpésétől, vélelmük szerint ugyanis ez a nyál helyén ripacsos bort okozott. A szicíliaiak - a mennybéliek tisztelete miatt - az égre irányuló köpést nem ajánlották. „Aki az ég felé köp, nyálát az arcába kapja vissza” - mondja a közmondásuk.
Az oroszok - hasonlóan a csehekhez - ugyancsak rossz néven vették, ha valaki leköpte őket, a nyállal érkező átkot keresztvetéssel próbálták eltéríteni.
Áldás- köpés, mint aranyeső :
Az afrikai Kongó Köztársaság területén élő törzsnél a köpés áldást jelent. Amikor kimondják az áldás szót, a kiejtése erős levegőkiáramlást okoz, és ha a megáldott keze vagy arca közel van az áldásadóhoz, akkor előfordulhat, hogy az áldással egy kis nyál is társul.
Zambia egyik törzsénél a rokonok bonyolult szertartást követően válnak el egymástól: Egymás arcára és fejére köpnek, imitálják azt. Ezen kívül felvesznek a földről néhány szalmaszálat, majd benyálazva a szeretteik homlokára vagy fejére tapasztják azokat. A gyűrűkre is ráköpnek, abban a reményben, hogy ezzel távol tartják a gonosz szellemeket. Náluk a köpés bizonyos fajta tabuként is használatos. Amikor nem akarják, hogy kedvenc tárgyukat egy idegen érintse meg, leköpött szalmaszálakkal tapasztják körbe azt. Folyt. KÖV...