A tempót Te diktálod 1. rész- VERS
A tempót Te diktálod -I.rész
Pillangó szeretnék lenni
Ide- oda szállni
Fájdalmat sohasem érezni
Csak virágról virágra járni
Vad pillangó kicsi szívem
Kinek otthona a világ
Mikor nyugatról keletre repül
Ezzel a jetlag, gyakran együtt jár.
Kellemetlen nagyon
Nehéz az átállás
De az evolúció kimondja
Az erős mindennek ellen áll!
Mikor szállok, repülök,
Érzek édes szagokat
Hazajövök és mit ad I*sten
Puha érdes porszemek a szemembe tapadnak.
Teljesen elvakít a vadság
Ami a magyar szívekben él
A vadság egyenlő gonoszság
Irigység, őszintétlenség.
Olyan egyedül vagyok
Egyedül az emberi sokaságban
Mert az embereknek nem igényük, a szeretet
Prioritást élvez, a durva pénz hajhászat.
Nincs igény szépre, s jóra
Elhalkul az igaz szó.
Fojtogatja torkom a fájdalom
Becsukom a szemem, jön az örök álom.
Megpihen a fáradt test
Mely működött, mint egy gépezet
Hogy javakat teremtsen
Melyből lesz pénz, tökéletes életed!
Aztán egy szép napon rájössz
Nem vagy ember csak egy gép
Monoton és szürke lettél
Gépolajad a skarlát színű vér.
Alkatrészeid elhasználódnak
A pénz s munka hajszájában
Élni nem volt elég időd
Hiábavaló volt minden, de mindhiába!
Hisz csak jót akartál, adni és adni
A családodnak tökéletes életet,
Anyagi jót teremteni, s tartani,
Ez lett a végzeted.
A családi szeretet és békét
Nem az anyagi javakban mérik
Hanem az egymásra fordított időben
Tettekben, nemes cselekedetekben rejlik.
Manapság már nincsenek igazi hősök
Csak idióta mémek
A gagyi lett a népszínvonal
Esztétikátlan, silány műélet.
Ha kidolgozod a beled, a munka hevében
Az időd, ami igazán értékes, elfogy.
Ott marad az időtlen üresség, a fájdalom
Utolér a Végzet nem vagy más: élettelen halott!
Inkorrekt az idő
Mert fogy és elvesz
Nem lehet visszapörgetni, korrigálni
Kész tények vannak, számolj kérlek ezzel.
Telnek, múlnak az órák, a percek, mikropercek
Az élet homokórájában,
Lehullik az utolsó szem
Sec. end az élet harcában.
Széttörnéd azt a kurva homokórát
Serceg fogaid között a homok
Gyűlölöd és utálod a teremtőt
Ki életet vett és adott
Minek adni életet,
Ha az idő véges
Ez nem Fair play, nem vagy korrekt
Pezseg, Forrong a véred!
A tanult tehetetlenség dolgozik benned
Aztán jobb belátásra térsz
Átértékeled az életminőséged
Valamit fel kell adni valamiért!
Rájössz nem ő volt hibás
Hogy a ráció legyőzte az emóciót
Egy döntésed volt csupán, s te döntöttél:
Választottad az anyagi jót.
Van választásod ember:
Élhető életet teremteni és élni
Időd véges ne feledd
Vár rád a mindenség, a semmi!
Eggyé válsz a kozmosszal
Porból lettél s porrá vagy
Ha egy porszem a szemedbe megy
I*ten emlékeztet, honnan való vagy
Ez egy fricska, egy ősi jel
Nem kell hozzá nyomolvasónak lenni
Hogy megfejtsd, jelez neked a főnök:
Időd véges, holnap talán már ennyi!
Át kell értékelni mindent
Van lehetőség: Újratervezés!
Társadalmi felelősségvállalás
Emberség, emberiesség!
Nemes tettek, hőscselekedetek
Sok szeretet és béke
Mert erre lettél teremtve
Nem munkára, pénzre.
Sokkal színesebb és tartalmasabb az élet
Hisz az eszenciát Te adod!
Te fűszerezed szeretettel, földi jóval
A felelősséget jobb, ha vállalod!
Te szúrod el, vagy te teszed jóvá,
A körülötted lévő világot.
Ha csak minden nap egy kicsi jót teszel
Már jobbá tetted az egész világot!
Sok kicsi naggyá lesz egyszer
A rész összeáll
A porszemek összetapadnak
Az Atom eggyé vál.
A jó emberek egymásra lelnek,
A rossz nem győzi le a jót.
Az idő pedig relatív
Az élet rövid, higgyétek el: JÓ!